A kenceficék hatalma

Eddig az anti-aging kezelések közül a gépi kezeléseket vettem sorra, azok közül is azokat, amik a leginkább hatásosak és a legtöbb félreértés van körülöttük.
Most egy kicsit csendesebb vizekre eveznék.
Kicsit beleártom magam a krémek világába.
Mindenek előtt leszögezném, hogy a bőrünk egy fontos védelmi vonal, nagyon kevés dolog tud felszívódni a bőrön keresztül, de ez jól is van így. Ha nem így lenne, pár nap alatt csúful kimúlnánk. Mégis, nincs kozmetikus, aki azt mondaná,  mindegy, mit kensz a bőrödre. Vannak olyan összetevők, amik ugyan elfogadottak, mégis érdemes kerülni a használatukat.
A tiniknél érintőlegesen már említettem, mennyire nem mindegy, hogy milyen krémet használunk. Mint ahogy az sem, honnan jön az a krém.

Tele van az internet mindenféle DIY videókkal és tutorialokkal, ami nem baj, ha nem pont a kozmetikáról van szó. Hasznos, akit érdekel és akarja, csinálja, legyen sokoldalú, ügyeskedjen, fabrikáljon, nagyon támogatom. Ha viszont a kozmetikáról van szó, és már ott elakadunk, hogy bőrtípus meghatározás, eléggé károsnak tartom az otthoni kotyvasztást.
Mint már korábban is leírtam, a száraz, meg a zsíros, az nem bőrtípus, hanem egy tulajdonság. Bőrtípust meghatározni kellő magabiztossággal csak a kozmetikus tud, ezt tanulta, ehhez ért, ha olyan egyszerű lenne, akkor nem tanítanák iskolában, külön szakmaként. A bőrünk tulajdonságait pillanatnyilag javítani tudjuk házilag is, de hosszan tartó eredményeket, vagy javulást ettől ne várjunk.
Pláne a kereskedelmi forgalomban kapható krémek nagy részétől.

Olyan gyönyörű, még szép, hogy elcsábulunk!

A kereskedelmi krémek tekintetében a gyártóknak biztosra kell menniük. Ahányan vagyunk, annyiféle módon használunk egy krémet.
Van, aki kitartóan, reggel-este ugyan azt keni. Van, aki reggel nappali krémet, este éjszakait használ.
Van, aki felindulásból telepacsmagolja az arcát este, hogy reggel aztán jól elfelejtse az arcmosás utáni ápolást.
Van, aki egy egyszerű fényvédővel megelégszik nappalra, és van, aki minden arctájékra különböző krémet ken.
Nem lehet általánosítani, ezért a gyártóknak vigyázni kell, nehogy bármit "túladagoljunk". Mellesleg szeretjük a szép színű, finom illatú, selymes, lágy krémeket, amik jól kenhetők. Pontosan ezt tudjuk megkapni a kereskedelemben.

Akkor most leírom, nagy eséllyel mit kapunk ezekben a krémekben.
Jó esetben úgy kezdődik az összetevők listája, hogy aqua/water, vagyis víz. Mert ez ugye már kapásból nem jut be a bőr mélyébe a polaritása miatt, maximum a hámréteget "áztatja" egy kicsit. A következő összetevő valami zsíros fázis szokott lenni, jó esetben természetes eredetű, pl. shea vaj vagy kókusz olaj, rosszabb esetben ásványi eredetű, vazelin, paraffin, vagy egyéb vazelin alapú vegyületek. Ezeket kell elkerülni messziről. Bár jól kenhető, de nem bőrrokon anyag a vazelin, lezárja a pórusokat, nem tud felszívódni, tehát egész nap a bőrünk felületén "ül". Felejtős.

Shea vaj

Glicerin. Ez egy erősen kettős anyag. Egyrészt jó, mert glicerin a bőrfelszíni emulzióban is található, tehát bőrrokon anyag. Másrészt vízmegkötő, tehát vonzza a vizet, elszívja a környezetéből. Viszont nem jut be a bőrbe, és ott nem ereszti ki, tehát éppen nem oszt, nem szoroz.

Vannak még a krémekben zsíralkoholok. Jó esetben pl. a kókuszolajból kivonva, rossz esetben mesterségesen előállítva. Ezek emulgeáló szerek, vagyis segítik a krémekben a víz és a zsír keveredését. Mellesleg térfogat növelőnek is jók, tehát a krém "több" lesz, de csak mennyiségét tekintve.
Fényvédők. A legtöbb nappali krém tartalmazza. Mindenképpen kémiai fényvédőt, sajnos stabil, jól felszívódó és megfelelően erős bio fényvédőt még nem tudtak elérhető áron előállítani, így marad a kémiai rásegítés. (A bio-termékekben is, kiegészítendő a bio eredetű fényvédőket!)
A hidratáló nappali termékekben biztosan találunk valamilyen formában hyaluronsavat. Ezt szeretjük. Ha be tudna jutni a bőr mélyébe, nagyon nagy segítséget tudna jelenteni a kollagén termelésben, a bőrünk újra rugalmas lehetne, és feszes. De épp csak a hámrétegbe tud beszívódni. Így a bőr felszínét hidratálja, a mélyben a leépülő folyamatok azért tovább zajlanak.

Vitaminok. Ha egy krémben vannak stabilizált vitaminok, az nagyon jó. Vagy provitaminok, amik a vitaminok bőrtápláló tulajdonságait hordozzák, de nem olyan instabilak, mint a vitaminok. A hatásuk általában sajnos nem ugyan az, vagy a felszívódás nem tökéletes. Valamit valamiért.
Most pedig elérkeztünk a boltokban kapható krémek ingoványos talajára, vagyis jön az igazi kémiai boszorkánykonyha.
Itt készülnek a síkosító, a puhaságért és a jó illatokért felelős összetevők.
A legjobb síkosítók szilikon alapúak. Rugalmas, kicsit zselés, nagyon jó állagú lesz tőlük a krém, de mit keresnek a bőrön???

Illatosítók. Lehetnek ártalmatlanok, de lehetnek bőrirritálók, potenciális allergének. Az illatanyagok a leginkább allergizáló szerek a kozmetikumokban. A levendulából kivont illatosító anyag pl. kifejezetten sejtmérgező hatású is lehet, bár emberen még nem kísérleteztek vele.

Tartósító szerek.
Lehetetlen megoldani a természetes tartósítást olyan hosszú távra, hogy bele lehessen kalkulálni azt, hogy egy krém bedobozolva, raktárban töltsön mondjuk két hetet, majd utazzon egy kamion negyven fokos rakterében, majd a bolt raktárában töltsön újabb három hetet, mire a polcra kerül. Ott pedig csücsülhet, míg gazdára talál. És most nagyon szűken számoltam, ez így összesen csak másfél hónap, a gyártóknak ennél jóval nagyvonalúbban kell bánniuk az idővel. A krémeknek tehát alsó hangon ennyit ki kell bírniuk stabil állapotban, míg felbontásra kerülnek. Kell egy jó tartósító.

A tartósító szerek nem bőrbarát cuccok. Nem hiába, hogy az élelmiszer ipar is folyton kutat, mi lenne a leginkább hatékony és legkevésbé káros hatású, de nagyot durrantani ők sem tudnak ezzel, megint csak a valamit valamiért elv érvényesül. Marad a tartósító, lehetőleg minél kisebb dózisban. Ha nem lehet, akkor icipicit nagyobb adag, hát na...

De minden összetevőből épp csak annyi, amennyi nagyon kell, ami tutira nem okoz semmilyen nagyobb változást, mert ha valaki túl sokat használna belőle, akkor esetleg túladagolja. Az pedig nem hiányzik a gyártóknak, perek, felelősségre vonás... akkor már inkább ne történjen semmi komolyabb. El lehet ítélni ezért őket? Persze, hogy nem.
Én sem teszem.  Van alternatíva?
Van...

A krémekről...

Sokan kérdezik tőlem, milyen krémet használjanak.
Azonnal közlik is a bőrtípusukat, úgyis mint zsíros, vagy száraz, vagy vízhiányos, de zsíros, szóval olyan vegyes.
Ezek nem bőrtípusok, már itt borul egy kicsit a dolog.

Ezek tulajdonságok.

Gyerekkorban még többé-kevésbé tökéletes állapotban van a bőr. (Leszámítva az allergiát, egy-egy gyulladásos, vagy kóros állapotot, aminek a jelei azonnal a bőrön is meglátszanak.) Maximum az UV és a téli hideg ellen kell védeni, de belülről mindent megkap, nem kell vele foglalkozni. Ekkor még minden tökéletesen működik, megvan az egyensúly.
Aztán jön a tini kor, jó esetben ekkor talál a kis hölgy egy megfelelő és lelkiismeretes kozmetikust, aki jó tanácsokkal tudja ellátni. Vagy gondol egyet és beesik az első drogériába, ahol illat és design alapján választ egy krémet (persze valami olcsóbbat, hiszen a normálisabb arckrémre nincsen pénze), amit nagy lelkesen elkezd kenni az arcára csak úgy, mert a többi csaj is ezt csinálja, vagy mondjuk a ráncok ellen. Csak hogy ne legyenek. ...és már el is kezdte tönkre vágni az addig csodálatosan működő bőrét.

A bőrfelszíni emulzió, ami mindenkinek van, egy csodálatos dolog. Van benne zsír, víz, ami a bőrnek kell ahhoz, hogy a külső hatások ne tudják szétszedni. Persze ez az, ami miatt a kosz is könnyebben megtapad a bőrön és ha nem takarítjuk le néha, akkor megjelennek a "fekete fejek" a bőrben. De ezt az emulziót a bőr folyamatosan termeli, sőt, bizonyos hatásokra gyorsul a folyamat, több termelődik. Bizonyos hatásokra viszont lassul, ilyen hatás, amikor a fiatal szervezet elkezdi "kívülről" adagolni a zsírt, vagyis a vazelint. Egy kőolaj alapú vegyületet! 

Csak mert olyan szééép!... és a reklámban is megmondták.

Már borul is a rendszer. Az addig csodálatosan működő, normál bőrtípus elindul egy rossz irányba, jó eséllyel egy életre. 30 év múlva pedig, ha pénztárcája engedi, egy vagyont fog költeni a kis hölgy arra, hogy a megvastagodott, vagy éppen papír vékonyra aszalódott bőrét egy elhivatott, lelkes és kitartó kozmetikus gatyába rázza.

Ez nem lehetett "olcsó menet".

Mit lehet tenni?

A kulcs itt is az anyák kezében van.

Amíg lehet, kell találni egy JÓ kozmetikust, akihez a tinit el lehet vinni, akire hallgat. Aki a krémeket nagyon ismeri, a bőrrel mélyebb barátságot ápol, a hatóanyagokat kívülről-belülről tudja. Azért írom ezt le külön, mert rengeteg, az iskolából frissen kiesett "kozmetikus" van, aki nem ért a krémekhez, a hatóanyagokhoz, nem tanul, mert a bizonyítványa már megvan. Nem böngészi a krémek összetevőjét, úgysem nagyon érti, mi van oda írva, inkább elhiszi a marketing dumát.

A jó kozmetikus egyben vegyész is egy kicsit. Tudja, hogy az a krém, amiben vazelin vagy paraffin van, nem az a kategória, amit a tinik kezébe adunk. Tudja, hogy melyik hatóanyag mit tesz a bőrrel. Tudja, mi az, amit alapból kerülni kell. Tudja, hogy krémet csak a kozmetikustól, és ennek súlya alatt érdeklődik, tanul, képzi magát. Nem restell elmenni egy bőrgyógyászhoz, ha olyan esetet lát, amivel nem boldogul. Mert tanulni mindenből lehet-ne, csak hát ugye a lustaság, meg azok a fránya anyagiak. "Masszírozni tudok, Ilcsivel dolgozom, mi baj lehet."

Az Ilcsi termékek amúgy tényleg jók!

Nem véletlen, hogy Ilcsi-t nem lehet kapni a nyílt kereskedelemben. Jó ez a rendszer! Csak kozmetikustól beszerezhető, tehát a kozmetikust nem lehet megkerülni! (Jó esetben nem "bemondásra" rendel a forgalmazótól, hanem a kezelés közben, vagy bőrdiagnosztika után ajánl, mert ismeri a termékeket.)

Konklúzió: a marketing nagyon szép dolog, szemet gyönyörködtet, jó esetben szórakoztat, kell is, mert különben ki a franc ismerné a termékeket? De legyünk már kritikusak, a jó bornak nem kell cégér, ha az a krém ANNNYIRA jó, mi a francért reklámozzák fő műsoridőben a tévében milliókért?

Ismeri valaki a gyógyszertárban kapható márkákat? Amit csakis a gyógyszertárban lehet kapni? Nem? Vajon miért? Érdekes, hogy a bőrgyógyászok azokat ajánlják, nem a drogéria polcáról valamit. Érdemes ezen elgondolkodni.

A kozmetika és a 21. század

Sajnos azt kell mondjam, hogy az élet és amit az iskolában tanultunk, köszönő viszonyban is alig van egymással. Mindjárt kifejtem, csak előbb egy kis önigazolás.
Az iskolában én tényleg tanultam. Szorgalmas voltam, mert (bár mindig mondtam, hogy én "kényszer-kozmetikus" leszek) érdekelni kezdett ez a szakma. A kémia, a biológia mindig is közel álltak hozzám, ha hamarabb tudom, hogy a kozmetika erről szól, valószínűleg hamarabb belevágok. Mindent megtanultam, amit tanítottak a bőrről, az anyagokról, az elektro-kozmetikáról, egy egész nyarat töltöttem az udvaron a pokrócon ülve és tételeket dolgoztam ki, hogy aztán jól meg is tanuljam őket. Nem viseltem volna el, ha valamit kérdeznek és nem tudom.

Ez itt a bizonyítványom egy kis részlete... khmm

Majd levizsgáztam, és kezdett ködleni a felismerés: ha ezt a sulit a 70-es években végzem el, milyen jó is lett volna! Kevergetném a kis szalonom hátsó részében a rezsón a hidrofil-nonionikumot, vegyészkedném bele a saját két kezemmel a kis hatóanyagokat... majd jönne a Vendég, aki minden hónapban egyszer megjelenik, mert fontos neki, hogy karban legyen tartva a bőre, és van erre ideje és pénze is. Átadnám neki a két kezemmel kotyvasztott krémet, amit direkt az ő bőrére állítottam össze, de előtte jól megmasszíroznám, mindenféle pakolásokkal ellátnám, hogy amikor a kis tégelyt szorongatva távozik, úgy érezze, kívül-belül megújult.
Aztán rám nehezedett a valóság. Ez itt a 21. század!
Itt már nem kémiázunk a kiskonyhában. Itt már kőkemény eredményeket kell produkálni, méghozzá úgy, hogy a Vendég nem jön el havonta, de kéthavonta sem, mégis azonnali, látványos eredményt vár, különben úgy érzi, nem érte meg. Többé nem jön el, nem éri meg a bébiszittert fizetni erre a pár órára, nem éri meg a "kidobott pénz", nem lát javulást, nincs a kezében a bölcsek köve. És még a ráncai sem simultak ki.
Hát nem így megy ez. A bőrünk nem szivacs, nem tud azonnal, mennyiséget "felszívni", amitől majd telt lesz és ragyogó, amire épp csak egy kis púder és máris 20 évvel fiatalabb. De milyen szép is lenne...
A klasszikus értelemben vett kozmetika ma már csak egy "wellness" szolgáltatás, jól esik a lelkünknek, de a masszázsokkal és pakolásokkal hosszan tartó és látványos eredményeket elérni nem lehet.