A krémekről...

Sokan kérdezik tőlem, milyen krémet használjanak.
Azonnal közlik is a bőrtípusukat, úgyis mint zsíros, vagy száraz, vagy vízhiányos, de zsíros, szóval olyan vegyes.
Ezek nem bőrtípusok, már itt borul egy kicsit a dolog.

Ezek tulajdonságok.

Gyerekkorban még többé-kevésbé tökéletes állapotban van a bőr. (Leszámítva az allergiát, egy-egy gyulladásos, vagy kóros állapotot, aminek a jelei azonnal a bőrön is meglátszanak.) Maximum az UV és a téli hideg ellen kell védeni, de belülről mindent megkap, nem kell vele foglalkozni. Ekkor még minden tökéletesen működik, megvan az egyensúly.
Aztán jön a tini kor, jó esetben ekkor talál a kis hölgy egy megfelelő és lelkiismeretes kozmetikust, aki jó tanácsokkal tudja ellátni. Vagy gondol egyet és beesik az első drogériába, ahol illat és design alapján választ egy krémet (persze valami olcsóbbat, hiszen a normálisabb arckrémre nincsen pénze), amit nagy lelkesen elkezd kenni az arcára csak úgy, mert a többi csaj is ezt csinálja, vagy mondjuk a ráncok ellen. Csak hogy ne legyenek. ...és már el is kezdte tönkre vágni az addig csodálatosan működő bőrét.

A bőrfelszíni emulzió, ami mindenkinek van, egy csodálatos dolog. Van benne zsír, víz, ami a bőrnek kell ahhoz, hogy a külső hatások ne tudják szétszedni. Persze ez az, ami miatt a kosz is könnyebben megtapad a bőrön és ha nem takarítjuk le néha, akkor megjelennek a "fekete fejek" a bőrben. De ezt az emulziót a bőr folyamatosan termeli, sőt, bizonyos hatásokra gyorsul a folyamat, több termelődik. Bizonyos hatásokra viszont lassul, ilyen hatás, amikor a fiatal szervezet elkezdi "kívülről" adagolni a zsírt, vagyis a vazelint. Egy kőolaj alapú vegyületet! 

Csak mert olyan szééép!... és a reklámban is megmondták.

Már borul is a rendszer. Az addig csodálatosan működő, normál bőrtípus elindul egy rossz irányba, jó eséllyel egy életre. 30 év múlva pedig, ha pénztárcája engedi, egy vagyont fog költeni a kis hölgy arra, hogy a megvastagodott, vagy éppen papír vékonyra aszalódott bőrét egy elhivatott, lelkes és kitartó kozmetikus gatyába rázza.

Ez nem lehetett "olcsó menet".

Mit lehet tenni?

A kulcs itt is az anyák kezében van.

Amíg lehet, kell találni egy JÓ kozmetikust, akihez a tinit el lehet vinni, akire hallgat. Aki a krémeket nagyon ismeri, a bőrrel mélyebb barátságot ápol, a hatóanyagokat kívülről-belülről tudja. Azért írom ezt le külön, mert rengeteg, az iskolából frissen kiesett "kozmetikus" van, aki nem ért a krémekhez, a hatóanyagokhoz, nem tanul, mert a bizonyítványa már megvan. Nem böngészi a krémek összetevőjét, úgysem nagyon érti, mi van oda írva, inkább elhiszi a marketing dumát.

A jó kozmetikus egyben vegyész is egy kicsit. Tudja, hogy az a krém, amiben vazelin vagy paraffin van, nem az a kategória, amit a tinik kezébe adunk. Tudja, hogy melyik hatóanyag mit tesz a bőrrel. Tudja, mi az, amit alapból kerülni kell. Tudja, hogy krémet csak a kozmetikustól, és ennek súlya alatt érdeklődik, tanul, képzi magát. Nem restell elmenni egy bőrgyógyászhoz, ha olyan esetet lát, amivel nem boldogul. Mert tanulni mindenből lehet-ne, csak hát ugye a lustaság, meg azok a fránya anyagiak. "Masszírozni tudok, Ilcsivel dolgozom, mi baj lehet."

Az Ilcsi termékek amúgy tényleg jók!

Nem véletlen, hogy Ilcsi-t nem lehet kapni a nyílt kereskedelemben. Jó ez a rendszer! Csak kozmetikustól beszerezhető, tehát a kozmetikust nem lehet megkerülni! (Jó esetben nem "bemondásra" rendel a forgalmazótól, hanem a kezelés közben, vagy bőrdiagnosztika után ajánl, mert ismeri a termékeket.)

Konklúzió: a marketing nagyon szép dolog, szemet gyönyörködtet, jó esetben szórakoztat, kell is, mert különben ki a franc ismerné a termékeket? De legyünk már kritikusak, a jó bornak nem kell cégér, ha az a krém ANNNYIRA jó, mi a francért reklámozzák fő műsoridőben a tévében milliókért?

Ismeri valaki a gyógyszertárban kapható márkákat? Amit csakis a gyógyszertárban lehet kapni? Nem? Vajon miért? Érdekes, hogy a bőrgyógyászok azokat ajánlják, nem a drogéria polcáról valamit. Érdemes ezen elgondolkodni.