A kozmetika és a 21. század

Sajnos azt kell mondjam, hogy az élet és amit az iskolában tanultunk, köszönő viszonyban is alig van egymással. Mindjárt kifejtem, csak előbb egy kis önigazolás.
Az iskolában én tényleg tanultam. Szorgalmas voltam, mert (bár mindig mondtam, hogy én "kényszer-kozmetikus" leszek) érdekelni kezdett ez a szakma. A kémia, a biológia mindig is közel álltak hozzám, ha hamarabb tudom, hogy a kozmetika erről szól, valószínűleg hamarabb belevágok. Mindent megtanultam, amit tanítottak a bőrről, az anyagokról, az elektro-kozmetikáról, egy egész nyarat töltöttem az udvaron a pokrócon ülve és tételeket dolgoztam ki, hogy aztán jól meg is tanuljam őket. Nem viseltem volna el, ha valamit kérdeznek és nem tudom.

Ez itt a bizonyítványom egy kis részlete... khmm

Majd levizsgáztam, és kezdett ködleni a felismerés: ha ezt a sulit a 70-es években végzem el, milyen jó is lett volna! Kevergetném a kis szalonom hátsó részében a rezsón a hidrofil-nonionikumot, vegyészkedném bele a saját két kezemmel a kis hatóanyagokat... majd jönne a Vendég, aki minden hónapban egyszer megjelenik, mert fontos neki, hogy karban legyen tartva a bőre, és van erre ideje és pénze is. Átadnám neki a két kezemmel kotyvasztott krémet, amit direkt az ő bőrére állítottam össze, de előtte jól megmasszíroznám, mindenféle pakolásokkal ellátnám, hogy amikor a kis tégelyt szorongatva távozik, úgy érezze, kívül-belül megújult.
Aztán rám nehezedett a valóság. Ez itt a 21. század!
Itt már nem kémiázunk a kiskonyhában. Itt már kőkemény eredményeket kell produkálni, méghozzá úgy, hogy a Vendég nem jön el havonta, de kéthavonta sem, mégis azonnali, látványos eredményt vár, különben úgy érzi, nem érte meg. Többé nem jön el, nem éri meg a bébiszittert fizetni erre a pár órára, nem éri meg a "kidobott pénz", nem lát javulást, nincs a kezében a bölcsek köve. És még a ráncai sem simultak ki.
Hát nem így megy ez. A bőrünk nem szivacs, nem tud azonnal, mennyiséget "felszívni", amitől majd telt lesz és ragyogó, amire épp csak egy kis púder és máris 20 évvel fiatalabb. De milyen szép is lenne...
A klasszikus értelemben vett kozmetika ma már csak egy "wellness" szolgáltatás, jól esik a lelkünknek, de a masszázsokkal és pakolásokkal hosszan tartó és látványos eredményeket elérni nem lehet.

A sminktetoválás

Mivel a sminktetoválás miatt kezdtem el ezt az egészet, természetes, hogy erről írok először.
Nem vagyok jó rajzoló, a fantáziám nem dob ki hihetetlen grafikákat, ha valami eszembe is jut, nincs meg a képességem, hogy papírra öntsem, így az, hogy tetováló MŰVÉSZ legyek, nem az én utam. Arra van sok sok tehetséges fiatal és nem annyira fiatal tetováló.
Viszont van két ügyes kezem, amivel tudok egyenes vonalat húzni, ha valamit eléggé akarok, esetleg begyakorlok, bármit gond nélkül meg tudok csinálni.
Épp ezért nem is értem, miért vannak manapság ennyire nagyra azok a sminktetoválók, akik vérrel és verítékkel, komoly pénzekkel megtámogatott kampányokkal nagy nevet csináltak maguknak. Miért hívják, hívatják magukat művésznek? Sminktetováló művész? Ami a sminktetováláshoz kell, az a jó ízlés, jó arány-, és jó szimmetria érzék. No meg egy viszonylag ügyes kéz, de rengeteg gyakorlással még a nem annyira ügyes kéz is belejön.
Tudom, hogy most nem leszek népszerű a "nagy nevek" köreiben, de ha összehasonlítom az ő munkájukat a tetováló MŰVÉSZET-tel, hát van különbség.

Ahogy a kezdő kis tetováló botladozásai és a gyakorlott mester munkái között.

Az egyik első microblading munkám

Nyilván bele kell rázódni, mint a kiskutyának az ugatásba.
Nyilván meg kell tanulni rendesen lefotózni, ha egy munka elkészült... 😁

Bemutatkozás és bevezetés egyben

A nevem Adrienn.
Kozmetikus vagyok. Nem túl régen, még csak két éve vetettem bele magam a kozmetika és a kozmetikusok világába.
De micsoda világ ez, micsoda két év!
Amíg nem voltam benne, nem is gondoltam volna, hogy micsoda élet van "ideát"! Egyre inkább azt hiszem, hogy ebbe muszáj kicsit belevonni azokat is, akik érdeklődnek a kozmetika iránt. Nem pont azokat, akik ezzel szeretnének foglalkozni, hanem akiket "csak úgy" érdekel, hogyan zajlik itt az élet.

Két éve elhatároztam, hogy sminktetováló leszek. Nem is tudom, pontosan miért akkor, korábban miért nem jutott eszembe, a férjem tetováló művész, mellette élek és nézem, mit művel, 18 éve. Eddig mégsem jött el az idő, de most úgy ért, mint egy pofon: ez kell nekem!
A sors dobott ide, dobott oda, érdekesen alakult, hogy eljutottam egy ismerős kozmetikába, ahol helyet kaptam és lehetőséget, próbáljam ki magam, amit kell, megtanítanak nekem.
Így történt, hogy elkezdtem tetoválni. Óvatos kis csetlés-botlás volt ez, Tamástól rengeteget tanultam, hagyta, hogy az ő bőrén gyakoroljak, érezzem, lássam, tudjam, hogy viselkedik a bőr a tű alatt.

Életem legelső testtetoválása

Na, de nem adják ám ilyen olcsón, aki sminktetováló szeretne lenni, kozmetikusnak kell annak menni (a népdal után szabadon).
2015 augusztusban elkezdtem tehát a kozmetikus iskolát.
Hamar a tanárok és a vendég előadók "kedvence" lettem. Ha volt a világon szkeptikus ember a kozmetikával kapcsolatban, hát az én voltam! Jöttek nekem itt mindenféle hatóanyagokkal, és hogy az milyen jót tesz a bőrnek, és így, meg úgy, meg húúú... de mindenekelőtt leszögeztük, hogy a bőr mindent előállít, vagy elvesz a szervezetből,  amire neki szüksége van. Akkor minek adjuk neki kívülről a cuccot??? Na meg a bazális membrán, amin hatóanyag se ki, se be. Akkor most mit is akarunk itt a krémekkel?
Nem ragozom, nem volt könnyű, se nekik, se nekem, elfogadni és kussolni, megtanulni és "majd összeáll a kép", mire a sulit elvégzem. Hát én igyekeztem.
Aztán jött Éva néni, a legzseniálisabb, legelhivatottabb és legjobb elméleti tanár, akivel valaha találkoztam! Kémiát és biológiát egyszerre tanított, nem bízta a véletlenre, hogy össze tudjuk e rakni az anyagot a saját fejünkben. A gyakorlati oktatást is szerettem, de Éva néni délutánjait egyenesen imádtam! Neki köszönhetem, hogy nem álltam meg a sminktetoválásnál. Az ő érdeme az érdeklődés, hogy elkezdtem hinni abban, hogy a kozmetika igenis hatásos lehet, nem csak a plasztikai sebészet!
Na nem is ragozom túl, belecsöppentem a világba, amibe soha nem gondoltam volna, hogy valaha bármilyen szinten is benne leszek. Kívülállónak éreztem magam, amíg nem találkoztam azokkal, akik hozzám hasonlóan nem krémeket akarnak pacsmagolni, hanem hatást szeretnének látni és eredményeket elérni.
Ez a blog a munkámról fog szólni, érthetően. Lesz itt tetoválás, sztorizás, kozmetika, minden. Sokan írnak blogot, de abból a nagyérdemű, köztük én is, mit sem ért, elveszik a lényeg a sok reklám duma mellett. Itt ilyen nem lesz, mert a saját véleményemet, a saját tapasztalatomat fogom leírni.