Eddig az anti-aging kezelések közül a gépi kezeléseket vettem sorra, azok közül is azokat, amik a leginkább hatásosak és a legtöbb félreértés van körülöttük.
Most egy kicsit csendesebb vizekre eveznék.
Kicsit beleártom magam a krémek világába.
Mindenek előtt leszögezném, hogy a bőrünk egy fontos védelmi vonal, nagyon kevés dolog tud felszívódni a bőrön keresztül, de ez jól is van így. Ha nem így lenne, pár nap alatt csúful kimúlnánk. Mégis, nincs kozmetikus, aki azt mondaná, mindegy, mit kensz a bőrödre. Vannak olyan összetevők, amik ugyan elfogadottak, mégis érdemes kerülni a használatukat.
A
tiniknél érintőlegesen már említettem, mennyire nem mindegy, hogy milyen krémet használunk. Mint ahogy az sem, honnan jön az a krém.
Tele van az internet mindenféle DIY videókkal és tutorialokkal, ami nem baj, ha nem pont a kozmetikáról van szó. Hasznos, akit érdekel és akarja, csinálja, legyen sokoldalú, ügyeskedjen, fabrikáljon, nagyon támogatom. Ha viszont a kozmetikáról van szó, és már ott elakadunk, hogy
bőrtípus meghatározás, eléggé károsnak tartom az otthoni kotyvasztást.
Mint már korábban is leírtam, a száraz, meg a zsíros, az nem bőrtípus, hanem egy tulajdonság. Bőrtípust meghatározni kellő magabiztossággal csak a kozmetikus tud, ezt tanulta, ehhez ért, ha olyan egyszerű lenne, akkor nem tanítanák iskolában, külön szakmaként. A bőrünk tulajdonságait pillanatnyilag javítani tudjuk házilag is, de hosszan tartó eredményeket, vagy javulást ettől ne várjunk.
Pláne a kereskedelmi forgalomban kapható krémek nagy részétől.
 |
| Olyan gyönyörű, még szép, hogy elcsábulunk! |
A kereskedelmi krémek tekintetében a gyártóknak biztosra kell menniük. Ahányan vagyunk, annyiféle módon használunk egy krémet.
Van, aki kitartóan, reggel-este ugyan azt keni. Van, aki reggel nappali krémet, este éjszakait használ.
Van, aki felindulásból telepacsmagolja az arcát este, hogy reggel aztán jól elfelejtse az arcmosás utáni ápolást.
Van, aki egy egyszerű fényvédővel megelégszik nappalra, és van, aki minden arctájékra különböző krémet ken.
Nem lehet általánosítani, ezért a gyártóknak vigyázni kell, nehogy bármit "túladagoljunk". Mellesleg szeretjük a szép színű, finom illatú, selymes, lágy krémeket, amik jól kenhetők. Pontosan ezt tudjuk megkapni a kereskedelemben.
Akkor most leírom, nagy eséllyel mit kapunk ezekben a krémekben.
Jó esetben úgy kezdődik az összetevők listája, hogy aqua/water, vagyis víz. Mert ez ugye már kapásból nem jut be a bőr mélyébe a polaritása miatt, maximum a hámréteget "áztatja" egy kicsit. A következő összetevő valami zsíros fázis szokott lenni, jó esetben természetes eredetű, pl. shea vaj vagy kókusz olaj, rosszabb esetben ásványi eredetű, vazelin, paraffin, vagy egyéb vazelin alapú vegyületek. Ezeket kell elkerülni messziről. Bár jól kenhető, de nem bőrrokon anyag a vazelin, lezárja a pórusokat, nem tud felszívódni, tehát egész nap a bőrünk felületén "ül". Felejtős.
 |
| Shea vaj |
Glicerin. Ez egy erősen kettős anyag. Egyrészt jó, mert glicerin a bőrfelszíni emulzióban is található, tehát bőrrokon anyag. Másrészt vízmegkötő, tehát vonzza a vizet, elszívja a környezetéből. Viszont nem jut be a bőrbe, és ott nem ereszti ki, tehát éppen nem oszt, nem szoroz.
Vannak még a krémekben zsíralkoholok. Jó esetben pl. a kókuszolajból kivonva, rossz esetben mesterségesen előállítva. Ezek emulgeáló szerek, vagyis segítik a krémekben a víz és a zsír keveredését. Mellesleg térfogat növelőnek is jók, tehát a krém "több" lesz, de csak mennyiségét tekintve.
Fényvédők. A legtöbb nappali krém tartalmazza. Mindenképpen kémiai fényvédőt, sajnos stabil, jól felszívódó és megfelelően erős bio fényvédőt még nem tudtak elérhető áron előállítani, így marad a kémiai rásegítés. (A bio-termékekben is, kiegészítendő a bio eredetű fényvédőket!)
A hidratáló nappali termékekben biztosan találunk valamilyen formában hyaluronsavat. Ezt szeretjük. Ha be tudna jutni a bőr mélyébe, nagyon nagy segítséget tudna jelenteni a kollagén termelésben, a bőrünk újra rugalmas lehetne, és feszes. De épp csak a hámrétegbe tud beszívódni. Így a bőr felszínét hidratálja, a mélyben a leépülő folyamatok azért tovább zajlanak.
Vitaminok. Ha egy krémben vannak stabilizált vitaminok, az nagyon jó. Vagy provitaminok, amik a vitaminok bőrtápláló tulajdonságait hordozzák, de nem olyan instabilak, mint a vitaminok. A hatásuk általában sajnos nem ugyan az, vagy a felszívódás nem tökéletes. Valamit valamiért.
Most pedig elérkeztünk a boltokban kapható krémek ingoványos talajára, vagyis jön az igazi kémiai boszorkánykonyha.
Itt készülnek a síkosító, a puhaságért és a jó illatokért felelős összetevők.
A legjobb síkosítók szilikon alapúak. Rugalmas, kicsit zselés, nagyon jó állagú lesz tőlük a krém, de mit keresnek a bőrön???
Illatosítók. Lehetnek ártalmatlanok, de lehetnek bőrirritálók, potenciális allergének. Az illatanyagok a leginkább allergizáló szerek a kozmetikumokban. A levendulából kivont illatosító anyag pl. kifejezetten sejtmérgező hatású is lehet, bár emberen
még nem kísérleteztek vele.
Tartósító szerek.
Lehetetlen megoldani a természetes tartósítást olyan hosszú távra, hogy bele lehessen kalkulálni azt, hogy egy krém bedobozolva, raktárban töltsön mondjuk két hetet, majd utazzon egy kamion negyven fokos rakterében, majd a bolt raktárában töltsön újabb három hetet, mire a polcra kerül. Ott pedig csücsülhet, míg gazdára talál. És most nagyon szűken számoltam, ez így összesen csak másfél hónap, a gyártóknak ennél jóval nagyvonalúbban kell bánniuk az idővel. A krémeknek tehát alsó hangon ennyit ki kell bírniuk stabil állapotban, míg felbontásra kerülnek. Kell egy jó tartósító.
A tartósító szerek nem bőrbarát cuccok. Nem hiába, hogy az élelmiszer ipar is folyton kutat, mi lenne a leginkább hatékony és legkevésbé káros hatású, de nagyot durrantani ők sem tudnak ezzel, megint csak a valamit valamiért elv érvényesül. Marad a tartósító, lehetőleg minél kisebb dózisban. Ha nem lehet, akkor icipicit nagyobb adag, hát na...
De minden összetevőből épp csak annyi, amennyi nagyon kell, ami tutira nem okoz semmilyen nagyobb változást, mert ha valaki túl sokat használna belőle, akkor esetleg túladagolja. Az pedig nem hiányzik a gyártóknak, perek, felelősségre vonás... akkor már inkább ne történjen semmi komolyabb. El lehet ítélni ezért őket? Persze, hogy nem.
Én sem teszem. Van alternatíva?
Van...
Ne értsetek félre, nem ezekről az alapozós-rúzsos, full sminkekről beszélek. Csak egy kicsit határozottabb karakterről.
A blogger pontosan azt hiányolta, amit én is sok nőnél: egy kis "életet" a szeméből, amikor nincs rajta smink. Csupán ennyi kellett hozzá, egy vékony vonal.
Másnap reggelre volt egy kis változás, természetesen a bőr küzd a festék ellen, mindenáron meg akar tőle szabadulni. De nem tud, nem ám. A sminktetováló festékek bizony úgy vannak kitalálva, hogy a bőr ne tudja olyan könnyedén "kitermelni" magából. 2 nap után már csak egy kis pirosság látszik, a bőr (helyes utóápolás mellett) szépen befogadja a pigmenteket.
Egy icipici, vékonyka vonal milyen sokat számít! Még egy év múlva is szembetűnő a különbség:
Azoknak is ajánlom figyelmébe ezt a képet, akik kérdéseket tesznek fel azzal kapcsolatban, hogy később vastagítani kell e a tetoválásokat, amikor újra átmegyünk rajta. Természetesen nem! Ha nincs túl mélyen a bőrben, vagyis nem egy "műkedvelő" tetováló csinálta testtetováló festékkel, ami vizes bázisú, akkor nem fog a bőrben megfolyni, nincs szükség arra, hogy felújításnál változtassunk a formán.
Tegye fel a kezét, aki sportolás közben így néz ki. ....nna. Senki?
Senki sem futja csúcs formáját sport közben, bár aki fiatal, annak még ez sem olyan szörnyű. De azért valljuk be, van különbség:
De ne térjünk el a tárgytól. Akinek van sminktetoválása, annál már komolyabb smink nélkül se rossz az összkép (akár még sport közben sem):
